27. Fejezet



Itt a vége, fuss el véle:'(
Naaaagyooon köszönöm azoknak akik kitartottak mellettem! Szeretlek titeket♥
Tudom, nem a legjobb befejezés, de hát ez van:D
Ezt tudtam kihozni belőle. Remélem élveztétek. 
Jó olvasást az UTOLSÓ részhez:3

♥♥

                            ~Kate~


Leparkoltam egy kis barna kapu előtt. A hóesés már befedte a házat ami a kert közepén állt. Csomagjaimat magam után húzva mentem be. Egy terasz tartozott a házhoz hátulról. Egy öreg hintaágy. Máris imádom ezt a helyet. Sophie jól kitalálta. Kipakoltam a csomagjaimat, majd csináltam egy forró csokit és ki ültem a teraszra. Pont ráláttam a ház előtt lévő kis horgásztóra ami már teljesen be volt fagyva. A hóesés mesés volt. Kis, fehér pelyhek hullottak mindenütt. Előbb érkeztem mint Sophie. Elvileg ő este érkezik. Magamra húztam egy pokrócot és csak néztem. Néztem a tájat. Gyönyörű volt. Egyszer csak egy hatalmas fekete kocsi parkolt le a ház előtt. Megörültem. Sophie. Az ajtó lassan kinyílt és kiszállt egy olyan ember, akit 2 és fél éve nem láttam. Körbenézett. Keresett valakit vagy valamit. Tekintetünk egymásba ütközött. Láthatólag ő is meglepődött. Lehajtottam fejem. Bezárta az ajtót, majd szépen lassan elindult felém. Sokat változott. Nagyon sokat! Haja lazán hullott arcába. Öltözéke elegáns volt. Mosolygott. Gyomrom görcsölni kezdett. Elképesztő, hogy ennyi idő után képes ilyen érzelmeket kiváltani belőlem.
-Szia. -Rekedtes hangja mélyebb lett.
-Szia.
-Hát te? -Nevette el magát de közben végig engem nézett.
-Itt nyaralok. Sophie-val. Inkább te hogy kerülsz ide? -Néztem fel rá. Hiba volt. Sötét kék szemei még mindig rabul ejtettek.
-Liammel nyaralok itt. -Látszólag szórakoztatta a dolog.
-Furcsa. -Jegyeztem meg.
-Az biztos! Leülhetek? -Mutatott mellém.
-Persze. - Csendben ültünk egy darabig. Aztán elkezdte, azt amitől féltem, magáról mesélni. De végül 3 órán át beszélgettünk. Mindenről.
-Nem fázol? -Kérdezte
-Egy kicsit!
-Akkor menjünk be. -Állt fel és felsegített. Behordtuk a csomagjait majd ő körbe nézett a házban.
-Hé , akkor most mi lesz? Együtt nyaralunk? -Nevetett
-Úgy néz ki. -Nevettem én is.
-Ez az ajtó nem nyílik. -Rángatta a fürdő melletti ajtót.
-Tudom, már én is próbáltam.
-Ohh..basszus. Hát persze. -Nyúlt bele a farmer zsebébe és elő húzott egy kulcsot. Berakta a zárba és kinyitotta az ajtót. Csak állt a szoba előtt és nem mondott semmit. Kezdett megrémíteni, ezért gyorsan oda mentem mellé. Benéztem a szobába. Egy hatalmas francia ágy volt a szoba közepén tele szórva rózsaszirmokkal. Mellette egy állványon fellógatva két ruha. Egy esküvői és egy szmoking. És egy levél.
ˇ Drágáim. Jó nyaralást együtt. Tudtuk, hogy nektek együtt a helyetek. Egymás mellett. Nem mellesleg van egy esküvői ruha, neked Kate. Olyan amiről álmodtál. És Niall-nek pedig egy szmoking. Holnap van az esküvő. A kocsi értetek megy délután kettőre. Addigra legyetek kész! Holnap találkozunk!
Puszi: Sophie, One Direction×ס

-Na szép-Olvastam fel a levelet.
-Kate. -Szólt Niall a hátam mögül. Megfordultam. Ott térdelt előttem álmaim férfia egy gyémánt gyűrűvel a kezében.
-Hozzám jönnél feleségül? -Annyira édes volt. Igaz, régen nem láttuk már egymást. De tudtam ez így helyes.
-Igen!!!!! -Ugrottam bele a nyakába. Hosszú csókot hagyott ajkaimon.
-Boldog vagyok. -Mondtam Niall-nek. Fejem ráhajtottam a mellkasára és a hóesést nézve elaludtam.




                                                                   The End

26.) Fejezet



Halihó*.*
Bocsánat a késésért, csak hát a hülye felvételi!! :/
Szóval mivel ez az utolsó előtti rész úgy gondolom, hogy ideje megköszönnöm, mindent!
Köszönöm azoknak akik itt voltak, és támogattak:3
Szeretlek titeket:)
A rövid történetekről annyit, hogy valószínűleg amíg nem jön az utolsó rész addig fogok feltenni párat!
Na de elég a pofázásból, jó olvasást :3 ! ♥

-Nem jössz mostanában Londonba? -Kérdezte.
-Nem! Miért?
-Régen találkoztunk. -Titkolódzott.
-És hirtelen Kate hiányod lett? -Nevettem.
-Nem, mármint ne értsd félre! Csak hiányoznak a beszélgetések, meg minden.
-Értem.
-Szóval akkor nem? -Kérdezte. Hangja tele volt reménnyel.
-Nem. -Húztam el a számat, mintha csak látná.
- És nem is tudunk találkozni?
- Jövő héten azt hiszem szabad vagyok. -Igaz, régen láttam Sophiet és nagyon hiányzott de rendkívül furcsa volt, hogy ilyen hirtelen keresett meg!
-Akkor mit szólnál ha elmennénk síelni?
-Hát, mit veszthetek rajta?! Okés. -Mosolyogtam.
-Akkor még beszélünk. Szia. -Tette le gyorsan a telefont.


                           ~ Niall ~

-Jobban van? - Hallottam Sophie hangját az ajtóm elől.

Gyorsan letöröltem könnyeimet elázott arcomról, hogy legalább ezzel ne terheljem őket, majd vártam, hogy bejöjjön.
-Hogy vagy? -Nyitott be a sötét szobába és helyet foglalt mellettem az ágyon.

-Voltam már jobban is. - Vettem fel a már jól megszokott álarcot és úgy mosolyogtam a lányra.
-Ha szeretnél róla beszélni, megtalálsz lent. -Adott át egy teát ami kicsit meleg volt, bár nem bántam.
-Azt mondták az idő begyógyít mindent! -Törtem meg amikor már majdnem becsukta maga mögött az ajtót.
-Hogyan? -Nézett eléggé furcsa arccal.
-2 éve, hogy elment. Mégis a léptei, a szavai, az érintései égetik maguk után az utat. Még ma is hallom néha ahogyan azt mondja „ szeretlek” . -Magyaráztam, és közben próbáltam nem úgy beállítani magam, mintha teljesen bolond lennék.
-Niall, ugye most nem azt mondod, hogy még mindig Katen jár az eszed? -Ült le mellém.
-Nem tudom. Eddig minden rendben volt. Nem gondoltam rá. Túl voltam rajta. De most pár hete megint hiányzik. Fogalmam sincs miért! Úgy látszik, jöhetett bármilyen lány, őt sose lehet elfelejteni. -Nevettem fel kínomban, most a fájdalom erősebb volt mint eddig.
-Hiányzik. -Suttogtam magam elé megsemmisülve.
-De már két éve elment. -Értetlenkedett. Hát ige, Sophie-nak könnyű volt. Őt soha nem próbálták elvenni Zayntől. Én egyáltalán nem vagyok rossz indulatú, sőt. De amikor rájuk nézek és éppen csak megcsókolják egymást, a gyomrom fordul fel tőlük  Ez most elég bunkón hangzik. De nem tőlük  hanem Kate hiánya miatt. Két év. Két éve emésztem magam. Egyszerűen soha nem tudom majd elfelejteni! Ő már biztos elvan a saját életével és élvezi is. Amíg én felveszem a mosolyom majd kilépek a sok lány közé akik sikítozva fogadnak. Mert látnak egy ideállt, akit a fodrászok, stylistok és egyéb külsővel foglalkozó ember kreált.
De egyikük sem törődik a belsővel. Kate különleges volt. És még mindig az.
-Tudom. -Csak ennyi jött ki a torkomon. Tudom. Elfogadni, megérteni dolgokat nagyon nehéz, főleg ha azokhoz ennyire ragaszkodunk.
Sophie kiment a szobából, mikor már nem szóltam egy jó ideje. Hátra dőltem az ágyamon és elkezdtem újra elemezni magamban azt, amit már napok óta gondolok.




                            ~ Zayn~

-Na? -Néztem fel Sophiera amikor végre kijött Niall szobájából.
-Kate. -Mondta nemes egyszerűséggel.
-Ahj,,,,de hát két éve! -Nézte Louis a TV-t de úgy látszik ő is csak bambult. Mind az ötünket megviseli ha az egyikünk szomorú. De Niall baja ellen nagyon nem volt mit tenni. Vagy mégis?
-Sophie nem úgy volt, hogy te mész Kate-vel síelni? -Jutott hirtelen eszembe azt hiszem a két év alatt a legjobb ötlet.
-De! - Láttam, hogy nem esik le egyikőjük nem sem.
-Befejeznéd az önelégült mosolygást, és velünk is megosztanád az ötleted? -Türelmetlenkedett Liam.
-Ha Niall találkozni akar Kate-vel akkor találkozni is fog vele. Szerintem Kate is csak játssza, hogy jól van. Mindenki tudja, hogy mi volt ez köztük...
-Nem csak szerelem. Ez sokkal több volt! -Szólt Harry a szavamba és azt hitte most olyan nagyon okos.
-Igen, szóval szervezünk nekik egy titkos randit. Senkinek nem szólunk rajta. Sophie te intézd el, hogy Kate december 20.-ra legyen a kis nyaralónkba a hegyekben. Niall meg bízzátok csak rám! - Futottam végig a tervemen.
-milyen vicces lenne ha szerveznénk egy esküvőt is. -Nevetett Harry. Nem tudom, hogy ő mit tart ebben viccesnek. Viszont a kimondott szavak után mindenki elhalkult és csendben gondolkozott. Össze találkozott a tekintetem Liamével aki csak kacsintott én pedig vettem a célzást.
-Akkor kezdjük meg az akciót. -Tapsoltam kettőt. Liam a telefonhoz sietett és ügyeket kezdett intézni. Louis répát evett továbbra is a TV-t bámulva Harryvel. Hát ennyit róluk. Sophie gyorsan írt egy SMS-t Kate-nek a részletekről, én pedig bementem Niallhöz, hogy elmondjam neki, elutazunk a hétvégére. 

25.)Fejezet


BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK! :3

Na szóval, így karácsonyra meghoztam a részt. Eléggé a vége felé közeledünk, szóval szeretném megköszönni azoknak akik olvastak és számíthattam rájuk*.*
Szeretlek titeket*.*♥

Jó olvasást♥!

Az utcára lépve, arcomat égették a déli napsugarak. Lenge nyári ruhámba lágyan kapott bele egy szellő. Lassú léptekkel indultam el a stúdió felé. Párizs szépsége sokkal szebb volt nyáron, amikor virágok leptek el mindent, az emberek szívesen ültek kint a parkokban, sétáltak az utcákon.
Megint elmerültem városom gyönyörű szépségében, mikor telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Szia.- Szólt bele Carla.
-Szia.
-Mere vagy? 20 perce itt kéne lenned....!
-Mi? -Szökött fel a hangom.
-Jaj, Kate, ne mond nekem, hogy megint leszervezek egy fontos fotózást és erre te megint elkésel..-Carla kiváló menedzsment és olyan mintha az anyukám lenne.
-Greg már ott van?- Suttogtam a telefonba.

-Igen, itt. -Carla hangja inkább volt szánakozó mint türelmes.
-Jó. Sietek! -Letettem telefonomat és gyors léptekkel kezdtem szelni a párizsi utcákat.

Pár perc múlva már az öltözőmben lihegtem.
-Ne mozogj! Nem tudom megcsinálni a frizurádat!- Nyavalygott Ben, a fodrászom.
-Most futottam 5 házsarknyit, szomjan halok, mindjárt meghalok és azt kéred tőlem, hogy ne mozogjak? -Fintorogtam neki vissza a tükörbe.
-Jól van. Csak most már maradj. -Kiszedte az utolsó göndörítő izét is a hajamból majd szembe fordított magával és csak bámult.
-Mi az? -Néztem furcsán rá.
-Gyönyörű vagy. Gregnek tetszeni fog. -Kacsintott majd mikor vállon bokszoltam újra elhalkult.
-Pszt..ezt nem tudja senki..legyen is így. -Néztem rá csúnyán Benre.

Kiléptünk a szobából egyenest a fényekkel megvilágított stúdióba. Köszöntem Gregnek és gyorsan oda mentem Carlahoz, hogy ne lássa mennyire zavarba jöttem.
-Akkor kezdjük! -Tapsolt egyet a fotósom és már be is álltam a helyemre. A legkülönb arcokat vágni, miközben tiszta zavarban vagy, pedig már vagy huszadszorra Ő a fotósod, kicsit nehéz volt.
Carla szerint én vagyok,az egyik legügyesebb modellje. Hát én nem úgy érzem. Akárhányszor rá nézek Gregre, pillangók kezdenek száguldozni gyomromba. Barna felzselézett haja és zöld szempára mindig elvarázsolt. Persze, azt mondják, az ember csak egyszer lesz igazán szerelmes. Hát ez talán igaz. Nem úgy érzem magam vele, mint Niall-el. Az teljesen más volt. Hozzá a gyermek kori énem fűződőt, aki inkább nevetni, játszani akart. Greghez a vágy, az élni akarás vonzz. Soha senkit nem fogok úgy szeretni mint Niallt. Talán még most is azt mondanám, hogy szeretem. De túlélhető. Tovább léptem én is és ő is. Újságok, hírek, tv-ék vannak tele velük. Talán ő megtalálta a boldogságot más oldalán. Fogalmam sincs mi van vele. Megtanultam, hogy amit olvasok vagy hallok róluk, a háromnegyede nem igaz. Minden kapcsolatom megszakadt velük. Sophie-val is nagyon de nagyon ritkán beszélek csak. Hát, ez van ha az ember új életet kezd. Fel kellet nőnöm méghozzá igen csak gyorsan. De nem is bánom! Ez a két év alatt rengetek dolog változott, történt, és múlt el.
Végeztünk a képekkel amiket aztán szétválogattunk és már mehetett is mindenki a maga dolgára. Én úgy döntöttem, ma kicsit kikapcsolódok és lemegyek a közeli parkhoz.
Mivel eléggé nyár vége volt, így mindenki kiélvezte az utolsó napsütéseket.
A nap már lenyugvóban volt. Narancssárga fénye még utoljára megvilágította az utcákat. A fák között beszűrődött gyenge fény eltűnt és felváltotta a titokzatos sötétség.
Semmi kedvem nem volt haza menni, így még egy kicsit ültem az immáron üres parkban. Kezdet hűvös lenni így elindultam haza. Otthon vettem egy forró fürdőt majd lefeküdtem.







-Holnap nem kell menned dolgozni, a havas utak miatt lezárták az utakat. -Mondta Carla reggel.
Kinéztem az ablakon. A decemberi szürkület még jobban kihangsúlyozta a fehér hó buckákat a kertekben, utakon.
-Jól van. -Ültem le a forró csokimmal a fotelbe.
-Ja, és valami Sophie hívott. Azt mondta, mindenképp hívd vissza. Nagyon fontos! - Mondta ki teljes egyszerűséggel a szavakat, nekem viszont görcsbe rándult a gyomrom.
-Oké, vissza hívom! -Emeltem kezembe a telefont majd tárcsáztam.
-Szia. -Szóltam bele félve.
-Szia. -Vékony hangja megváltozott. Rekedtes volt.
-Miért kerestél?
-Beszélnünk kell. -Mondta szinte már suttogva.

Sziasztok:3

Na szóval most nem résszel vagyok..de az is jön hamarosan!
Csak annyi lenne, hogy ti olvasnátok-e ha ilyen iromány foszlányokat feltennék..?
Ha igen, dobj egy kommit:3

Na puszipá*.*

ÉS BOLDOG KARÁCSONYT :3 <3

24.) Fejezet*.*


Sziasztok:3

Szóval először is I luv HavxD♥
 Másodszor I luv hav♥
na és akkor a rész:P Szerintem nem lett olyan rossz de ezt döntsétek el ti. És esetleg meg is oszthatnátok velem egy kommentben:P♥
A másik, hogy a kövi rész...hát az az igazság mivel Kate "így" dönt, a következő rész már pár évvel később fog játszódni. Olyan kettő...Három..Remélem Értitek:D


És méz szagú a kezem, de fogalmam sincs mitől*.*

Jó olvasást!♥

-Mi a baj? -Nézet aggódva mélyen a szemembe.
-Hát semmi! -Mosolyogtam zavartan. Nem voltam készen rá, hogy elmondjam neki. De ő sem!
-Túl jól ismerlek már ahhoz, hogy elhiggyem az ilyen mondataidat! -Ölelte át vállamat és adott puszit homlokomra. Könnyek kezdtek szaladgálni arcomon. Gyors kézmozdulattal töröltem le őket de már késő volt.
-Hééé...Ne sírj! Mond el mi van!
-Nem tudom, ki bírja-e a kapcsolatunk. -Motyogtam össze valami értelmes mondatot.
-Mit? -Niall kezdett egyre idegesebb lenni és én tudtam, hogy nem húzhatóm évekig az időt.

-Felhívtak -Kezdtem szépen lassan. -Párizsból. -Felnéztem Niallre aki kíváncsian fürkészte arcomat.
-Ééééés? -Kérdezte végül. Vettem egy mély levegőt és elmondtam neki mindent! Az állást, hogy ki kéne hozzá utaznom Párizsba.
-Nem mondom, hogy nem fáj. De vállald el! Kimész pár hónapig, közben meglátogatlak amint tudlak aztán haza jössz!
-Mosolygott mintha csak a világ legboldogabb hírét közöltem volna vele.
-Nem Niall, úgy érzem nem érted! Állandó állást kaptam Párizsban. És te sem egy átlag ember vagy, hogy minden héten legalább egyszer eltudnál jönni! El szeretném vállalni, viszont akkor Harry-nek lenne igaza és összeroppannál. -Hadartam el.
-Harry előbb tudott róla mint én?- Nézett maga elé. Hangja megsemmisült volt.
-Hát..nem tudtam mit csináljak. Nem akartam neked fájdalmat okozni!- Magyarázkodtam.
-Úgy látszik benne jobban megbízol mint bennem! -Szeme könnyes volt mikor rám nézett.
-Dehogyis! -Próbáltam menteni a menthetőt.
-Hát pedig nagyon úgy látszik. -Suttogta.
-Niall kérlek, csak neked akartam jót.
-De ha nekem elmondod én nem tudnám veled megbeszélni és kitalálni valami okosat?!
-Nem akartam, hogy megint miattam szenvedj!
-Vállald el! -Komoly arcáról semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni.
-Mi?
-Vállald el! Nem maradhatsz csak miattam! Fiatal vagy! -Miért jön mindenki evvel? -Élned kell az életed. Én nem dönthetek helyetted, sem az életedről. Ezt csak neked kell meghozni, ezt a nehéz döntést. -Felállt, majd bement a házba. Utána siettem.

-Niall várj! Nem vállalom el! -Hoztam meg a határozatot.
-Nem! El kell vállalnod!
-De szeretlek!
-Ez nem változtat azon, hogy nem érzed itt jól magad. A szerelem nem elég a boldogsághoz!
-De nekem igen! -Fakadtam ki.
-Nem, nem elég. Neked se!
-Miért akarod, hogy mindenáron elmenjek? -Arcomat teljesen eláztatták a sós cseppek.
-Mert szerelmet találsz máshol is. Viszont fiatal nem leszel újra.- Ezek össze beszéltek Harryvel?
-De én most vagyok igazán szerelmes! Beléd! -Suttogtam magam elé.
-Én nem! Valljuk be ez csak egy fellángolás volt! Nem is volt igazán szerelem! -Arca elég komoly volt. Nem is tudtam feldolgozni azokat amiket mondott!
-Mi? Neked talán! De ha így gondolod már itt sem vagyok! -Kaptam fel táskámat és elindultam. De mivel?
-Szia. Értem tudnál jönni a fiúkhoz? -Bőgtem a telefonba.
-Persze. -A telefon elhalkult én meg csak néztem a gyönyörű narancssárga napot ami éppen akkor kelt fel. A föld mögül éppen akkor kukucskált elő mégis varázslatos hangulatot keltett.
Sophie kocsija pár perc múlva parkolt a ház előtt majd gyorsan beszálltam.
-Ne kérdezz semmit csak vigyél haza! -Parancsoltam. Sophie tudta, hogy úgyis elmondom majd neki, így nem is nagyon kérdezősködőt.
-Holnap hívlak! -Csaptam be a kocsi ajtót. Beérve azonnal leültem Mary-kel és elmondtam nekik mindet. Niall-től Párizsig.
Teljesen egyetértettek abban , hogy el kell vállalnom.
Már nem is hezitáltam rajta. Úgy sincs már sok értelme , hogy itt maradjak!
Felhívtam Sophiet és miután mindent elmondtam neki vissza hívtam Carlat -mint kiderült ez a modellügynökség vezetőnőjének neve- és közöltem vele, hogy elvállalom és még a héten érkezek. Nagyon örült a hírnek. Miután mindenkit boldoggá tettem én fáradtan, szomorúan és összetörve zokogtam az ágyamban mikor telefonom rezegni kezdet.
Harry volt az.
„ Nagyon helyesen döntöttél! Niall megtalálta az ajándékaidat és köszöni! Remélem azért velem tartod majd a kapcsolatot. Szia!”
Hát hogyne! Véglegesen el akartam felejteni az össze rá emlékeztetett dolgot.


                            ~Niall~

Az emberek csak akkor becsülik meg a dolgaikat amikor már elvesztették őket. Persze, hogy szerettem még Katet. Persze, hogy a tűzbe mentem volna érte! De így lesz a legjobb neki! Lehet most még fáj, de idővel rájön, hogy igaza volt mindenkinek! Nem lehetek én az aki nem engedte , hogy legyen élete! Nem marasztalhatom magam mellet. Míg én élvezem, addig ő tudom, hogy legszívesebben elzárkózna a külvilágtól és csak kettesben szeretne lenni. Csak ez nagyon nehéz. Főleg nekem!
Boldogan fogok vissza emlékezni minden együtt töltött időre, ölelésekre, csókokra.
A szobám falán lévő rengetek képről is Kate mosolygott rám, de nem bántam. Legbelül megöl viszont így a legjobb. Mint a kettőnknek magunkra kell most egy kicsit figyelnünk.
- Szeretlek -Suttogtam lefekvés előtt  majd álomba sírtam magam.

                            ~Kate~

Bepakoltam mindent a bőröndjeimbe. Holnap reggel még elbúcsúzok Sophie-tól aztán irány Párizs. Irány az új élet!
-Szeretlek- Suttogtam lefekvés előtt és álomba sírtam magam.

23.)Fejezet

Sziasztok:3

Ehhez a részhez hozzá fűzni valóm nincsen*.*


Viszont Emmának nagyon köszönöm a lelkesítő beszédét!!

Köszönöm♥

Jó olvasást!♥

Londonba úgy érkeztünk meg mint a jó gyerekek. Persze Louis volt a legkíváncsibb de mégse mondhatom el neki mit csináltunk. Az titok!
-Nem tudom mikor jövök, de sietek! -Nyomott gyors puszit arcomra kedvesem majd kisietett az ajtón.
-Hova ment Niall?- Jött ki a konyhából Zayn félmeztelenül. Inkább elfordult majd megvontam a vállam.
-Azt hittem, együtt van dolgotok.
-Hát nem. Ma épp szabad napunk van! -Ült le mellém a hatalmas krém színű kanapéra.
-Végre. -Sétált le Harry is.
-Mi végre? -Értetlenkedett Liam. Huhh de jó, mindenki itt van csak Niall lépet le titokzatosan.
- Nem kell menni őrült,sikítozó tini lányok közé és eljátszani, hogy mi vagyunk a világon a legboldogabbak. -Grimaszolt Harry.
-Ma pihenés vagy terveztetek valamit? -Nézett végig az álmos társaságon Zayn.
- Szerinted? Bár én találkozom Eleanorral délután. - Vakarta meg tarkóját Lou.
-Ma lazulás és lustulás. -Közölte Harry.
-Hát akkor én elmentem. -Álltam fel.
-Hova?- kíváncsiskodott Harry.
-Még nem tudom. Talán...elmegyek egyet sétálni. -Vontam meg vállam és az emelet felé indultam.
-Ne menjek veled? -Kiabált utánam Harry.
-Nem kell. -Válaszoltam.
Bementem a Niall-el közös szobánkba. Bementem a gardróbba majd körülnéztem mit is vehetnék fel egy enyhe őszi napon. Végül döntöttem egy sötétkék farmer nadrágban, egy rövid ujjú pólóban,és egy lenge kis kardigánba.
A fiúk háza jól elvan rejtve a belvárostól így elég sokat kellet sétálnom mire végre találtam egy parkot ahol emberek is voltak. Végig sétáltam a parkon keresztül míg a vígan szaladgáló gyerekeket, a szerelmes párokat és az eleven kutyusokat akik épp a gazdájukkal játszottak.
Leültem egy eldugott padra. Remek volt a friss levegőn kicsit kiüríteni a fejem bár ennél jobban már nem ment. Nem bírtam sokáig egy helyben ülni így elindulta valamerre. Csak sétáltam a Londoni utcákon csodálva a város szépségét. Már azt se tudtam merre felé vagyok. Elhaladtam egy ajándék bolt mellet. Bementem. Gondoltam veszek Niall-nek egy bögrét szülinapja alkalmából. De sikerült majdnem a fél boltot felvásárolnom neki.
Épp, hogy kiértem az üzletből Niall hívott.
-Szia.
-Szia, merre felé vagy?
-Eljöttem kicsit sétálni. Otthon vagy már?- Kérdeztem.
-Most indulok haza.
-Értem jössz?
-Persze. Hol vagy? -Itt körülnéztem.
-Gyere a London Eye-hez. Ott várlak.
-Rendben.
-Puszi. -Nyomtam ki a telefont és elindultam az út túloldalára ahova a találka lett megbeszélve.
Pár perc múlva már haza felé tartottunk.
Az út és még az este többi része is csendben és igazából sehogy se telt.
Mindenki elvolt a saját dolgával.
Mindig attól féltem, hogy megszeretek valakit és egy ideig jó, amíg tudsz a másiknak újat mutatni, amíg megvan a varázs kettőtök között. Úgy gondoltam ez a házasság után jön el. Ez elég hülyén hangzik de amikor elvesz egy férfi egy nőt utána már van egy rendszer az életükbe amit semmi szórakozással nem rúgnak fel. Féltem,hogy a mi kapcsolatunkból is elfogyott/ el fog fogyni és utána már csak úgy vagyunk egymás mellet.

Imádtam Niallt. Viszont mindennap támadások. Utálkozó üzenetek és gazdáik. De erősnek kell lennem. Niall miatt.

Az emberek egyszerűen nem tudják elfogadni, hogy boldogok vagyunk. Mindenáron tönkre akarnak tenni minket. Őt. A bandát. Mindegy. Csak legyen valami szaftos pletyka az újságban.
Képesek házasságokat, szerelmeket, boldog embereket tönkre tenni csak hogy megkapják a jutalmat érte. Szörnyű. Undorító!

Este már épp a lefekvéshez készülődtünk mikor telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Ismeretlen. -Néztem a kijelzőt.
Ujjam a képernyőre helyeztem és elhúztam a kis zöld ikont.
-Jó estét kívánok Kate Winbowot keresem. -Hadarta egy szúrós, mély női hang.
-Én lennék az. -Szóltam halkan.
-Egy Párizsi modellügynökségtől hívom. Ha jól emlékszem tavaly decemberben jelentkeztek hozzám míg csereprogramon voltak. -Hát itt teljesen lefagytam. El is felejtettem! Sophie-val csak hülyülésből töltöttük ki a lapot és mentünk el a fotózásra...gondoltunk úgy se vesznek fel minket. -Örömmel közlöm önnel, hogy a fényképek tetszettek a kollégáimnak. Szeretnénk együtt dolgozni magával itt Párizsban. -Köpni, nyelni nem tudtam. Velem? Párizsba?
-Ezt még át kell gondolnom! -Mondtam rémülten.
-Rendben amint átgondolta, hívjon. Viszont hallásra. -A nő már le is tette. Most ez jó? Vállaljam el? De mi lesz Niall-el? Nem hagyhatom megint szenvedni! Nem, nem vállalom el! De végül is...NEM! Beszélnem kell Harryvel!
-Harry!! -Dörömböltem ajtaján remélve, hogy még nem alszik.
-Mi van? -Dörzsölte meg szemét álmosan majd berontottam a szobájába.
-Beszélnünk kell, sürgős! -Ültem ágya szélére és vártam míg ő is leül.
-Mi a baj? -Elmeséltem neki mindent. Az elejétől a hívás végéig.
-Niall összeroppanna! -Kezdte. -De te sem adhatod fel a jövődet és ülhetsz életed végéig itthon! Ő eljárhat koncertezni, bulizgatni, szórakozni. Éli az életét amíg te hol vele mehetsz hol nem de inkább az útólsó. Mit szoktál itt csinálni egyedül? Takarítasz! Tizenhét éves leszel könyörgöm! Most neked is élned kéne az életedet nem pedig ide bezárva lenni.
-De Niall szeret engem! -Mondtam csalódottan, mert fájt amit mondott viszont igaza is volt.
-De a szeretete nem adja vissza neked a fiatal éveidet! -Basszus! Nem bánthatom meg! Ki van zárva!
-Inkább ülsz itthon hetven éves korodig amikor meghalsz az unalomban? -Nézett kérdően. Várt egy pár másodpercet majd folytatta. - Szerelmet még találhatsz, de fiatal soha nem lehetsz újra. Ezt jegyezd meg! -Majd lefeküdt az ágyába. Szomorúan baktattam ki a szobából. Gondoltam Niall már úgy is alszik. Felhúztam meleg téli kabátomat majd kimentem az udvarra. Helyet foglaltam a virágoskert közepén álló padon majd meredtem a sötét éjszakába.
Percekig ott ültem és csak néztem a távolba. Nem gondolkodtam. Túl sok a gondolat és fáradt vagyok most ehhez. Egy meleg kéz simított végig vállamon majd tulajdonosa leült mellém.

22.) Fejezet


Sziasztok :3
Nagyon sajnálom a lemaradást, de most hosszú résszel érkeztem*.*
Remélem tetszik majd és írtok kommenteket!
Mivel kellenek a kritikák így 3 komment és következő!
Ne haragudjatok, hogy ilyen szőrős szívű vagyok de úgy gondolom nem csak ketten olvassák a blogom így össze tudjátok hozni a 3-at főleg,hogy nektek 3 perc de nekem ez 4 órámba telt!
De azért szeretés van♥
Ja és Emma, Vicsi ti nem fogjátok szeretni ezt a részt! :P
>Bocsi de nem érzem magam elég mocskosnakxDD<
Jó olvasást!*.*♥

Amerika bámulatba ejtő hely. Mindenhol vidámság, tele van élettel. Napközben volt lehetőségem járni a városokat és mindet megnézni míg a fiúk épp dedikáltam vagy épp koncerteztek. Persze egy csomószor é is ott voltam.

Amikor nem volt semmi fontosabb dolgunk elmentünk a Floridai Disneyland-be mivel Liam egész úton ezzel idegesített mindenkit.
Pár napra Eleanor és Perrie is csatlakoztak hozzánk, akkor ők romantikáztak. Niallel rengeteg időt tudtam kettesben eltölteni hála' istennek!
Bejártuk az egész országot.

-Kate, figyelj rám! -Simogatott meg Niall a kocsiban mikor épp California felé tartottunk.
-Mond. -Fordultam felé és mosolyogtam rá.
-Tudom, hogy féltékeny vagy a sok lányra akik megrohamoznak minket nap mint nap. De nem kell félned! Nekem egyik se jelent annyit mint te! -Ölelt át.
-Niall. Eszembe se jutott, hogy féltékeny legyek. -Nevettem el magam.
-Huhhh...akkor jó. -Nevetett velem.

Lezajlott a már jól megszokott ütemű koncert.

Csukd be a szemed! -Takarta el kezével szememet Harry.
-Héé, mit csinálsz? -Kezdtem vad kapálózásba.
-Nyugodj meg királylány.
- Hova megyünk?
- Mindjárt meglátod!

Bevezetett egy szobába majd elengedett. Egy gyertyafénnyel teli szobába léptünk ami tele volt szórva rózsa szirmokkal. Harry kiment becsukva maga után az ajtót.
Helyet foglaltam a megterített asztalnál majd vártam azt a személy akit legszívesebben azonnal letámadtam volna mikor megláttam öltönyben és egy üveg pezsgővel.
-De ciki. Én nem vagyok kiöltözve. -Játszottam a kétségbeesettet.
-Te így is gyönyörű vagy! -Ült le velem szembe.
-És mit ünneplünk? -Kezdtem vizslatni a vacsorát.
-A szerelmünket. -Csókolta meg kezem.
Imádtam, hogy amikor akár csak egy szabad perce is van rám gondol. Felbecsülhetetlen dolog volt számomra, hogy itt volt nekem. Soha nem értettem azokat az embereket akik tűzbe mentek volna valakiért. Soha nem éreztem ezt az érzést hiszen futó galandokból soha nem lesz ilyen nagy a szerelem. De Niall megtanított szeretni, bánni az érzelmeimmel. Mellette nem csak egy lány vagyok, hanem az a lány! Niall barátnője. Fantasztikus érzés mikor esténként bebújsz valaki mellé és átkarolva alszotok el. Reggelente érzed bódító illatát. Odabújhatsz hozzá amikor csak akarsz. Csókjai tele vannak vággyal és szenvedéllyel.
Csak remélni tudom, hogy egyszer minden ember lesz ilyen szerencsés, hogy átélje ezt.

-Annyira hiányozni fogsz! -Fordultam vissza a reptérről még egy pillantást vetve Amerikára. Az álmok országára.
Felszálltunk a repülőre majd elindultunk Anglia felé.

Kiérve a terminálból kirázott a hideg így gyorsan elő kerestem mellényemet majd elindultam a taxi felé. A forró időjárásról áttérni az esőre kicsit nehéz volt de meg lehet szokni. Niall-el megbeszéltük, hogy haza megyek egyedül ő meg majd utánam jön.
Kiszállva a ház előtt megláttam John akihez csak úgy száguldottam oda.
Jó erősen magamhoz öleltem majd adtam neki egy puszit.

-Jaj de örülök neked, Kate!
-Én is neked John bácsi.
-Mennyit változtál három hónap alatt! -Nézett végig rajtam.

-Dehogyis! -Nevettem.
Bementünk a meleg házba ahol Mary szokás szerint a konyhába sürgött forgott, Justinka pedig a nappaliban játszott.
-Sziasztok. -Köszöntem hangosan. Mind a ketten átöleltek majd hagyták, hogy kipakoljam a bőröndjeimet.
Mire elpakoltam minden elég késő volt így bedőltem ágyamba.
Kaptam egy SMS-t Niall-tól,hogy csak holnap délután tud jönni szóval holnap összefutók reggel Sophie-val.
Ő sajnos nem tudott eljönni Amerikába mivel fősulira tanult egész nyáron.

Másnap találkoztam Sophie-val és az egész napot szinte együtt töltöttük.
Beszélgettünk arról, hogy elmegy egy orvosi egyetemre, na itt szoba került, hogy én mit fogok csinálni. Mivel csak egy érettségim van és egy rendezvény szervezői igazolványom így elkezdek először csak szülinapi bulikat rendezni.

Este már Niall is átjött.
-Szeretlek- Csókoltam meg.
-Én is te marharépa. -Elsöpört egy tincset a szemem elől majd megölelt.
-Van egy meglepetésem. -Hajolt le az ágyam mellé. -Bontsd ki! -Nyújtott át egy sárga lezárt borítékot.
-Két repülő jegy Párizsba?! Úristen köszönöm Niall. - Borultam nyakába. -Fel kell hívnom Louist, hogy pakoljon. -Tettetem telefonhívást.
-Hééé...gondoltam együtt megyünk. -Nevettet.
-Rosszul gondoltad! -mondtam halál komoly arccal. -Nyúgi csak vicceltem. -Böktem oldalba. Öcsém, lassan beutazom az egész világot.

-Holnap indulunk?
- Igen de csak pár napról lenne szó. Sajnálom! -Nézett kiskutya szemekkel.
-Pár nap a mennyben tökéletes! -Öleltem meg.
Korábban lefeküdtük mivel elég korán indult a repülő.

Johnékat is meglepte a hír de megnyugodtak mikor mondtuk, hogy csak két napra megyünk.
Siettünk, hogy elérjük a Párizsi járatott.
Párizsban már nem volt olyan őrjítő hőség de még lehetett strandra menni. Hát mi ki is használtuk ezt az alkalmat egy jó nagy strandolásra. Persze, hogy az első célunk a csúszdapark volt.
Bejártuk egész Párizsot majd elfoglaltuk a szállodát.
Megbeszéltük, holnap csak romantikázni fogunk. Nem mintha nem azt csináltuk volna mindig mikor együtt vagyunk.
Este még gyorsan leszaladtam a portára egy törülközőért de amilyen sík hülye vagyok elfelejtettem melyik szobába vagyunk. Kerestem egy tíz percet mire vissza találtam.
-Niall hoztam türcsit! -Nyitottam be a kihalt szobába.
Az egész házban csend volt, kezdtem kicsit bepánikolni.
Benyitottam a hálószobába. Először el sem hittem amit láttam. Az ágy tele rózsaszirmokkal, mindenhol egy fehér gyertya égett.

-Hogy tetszik? -Jött elő Niall a gardróbból.
-Szóhoz sem jutok! -Tettem le a törülközőt egy kis asztalra majd közelebb léptem hozzá.
-Gyönyörű vagy ma este.- Simított végig derekamon.
-Te meg rohadt jóképű .- Mosolyogtam.

Óvatosan hátradöntött az ágyon majd nyakamat kezdte csókolgatni.

Reggel Arcomat égette a nap így inkább megfordultam.
Niall nézett velem farkas szemet. Rámosolyogtam jelezve tökéletesen vagyok.
-Élveztem a tegnap estét. - Mondta.
-Én is . -Pirultam el.
-Szeretlek. - Súgta.
- Szeretlek. - Válaszoltam.